Tengerpart :)

Ma gyönyörű, napos idő volt, úgy döntöttük Csengével és Dórival ezt ki is kell használni, így eltekertünk a tengerparthoz ebben a csodás 20 fokban. Természetesen a dánok is kihasználták a jó időt, rengetegen bicajoztak, sétáltak, eveztek és hajókáztak. Mivel a tenger bekanyarodik teljesen a városba, így szinte végig a part mellett bicajoztunk. A város szélén egy ipari park szerűség mellett tekertünk el, gondolom itt rögtön hajóra is rakják a portékát. Nem mondanám, hogy közeli volt az úti cél, de hát tényleg varázslatos idő volt, egy óra tekerés után elértünk egy kis kikötőhöz, sokféle hajó volt, nagyon sok csak ott volt hagyva, látszott rajtuk, hogy nem igazán használják őket. Találtunk egy bájos helyet, padokkal, asztalokkal, kisházakkal, a gyerekeknek a dombon voltak különböző játékok, mi is oda mentünk fel, onnan mindent jól be lehetett látni. Elfogyasztottuk a szendvicskénket és gyönyörködtünk a tájban, majd sétára indultunk a parton. :) Visszafele egy jópofa stégen üldögéltünk, napoztunk, néztük a kajakosokat.
A városba visszaérve meghívást kaptunk olasz ismerőseinktől egy esti pizzázásra, nem lehet kihagyni, ők lesznek a séfek!
Zárógondolat képpen még annyit, hogy csütörtökön és pénteken is voltunk a városban bulizni, hát szinte mindenhol össze lehet találkozni magyarokkal, időről-időre találunk itt magyarokat. Az új életérzés: biciklilámpával a kistáskában táncolni! :D
 A dán ifjúságról meg annyit, hogy hát elég furcsák, vadak, mindig megy valami balhé a bárok előtt, mondjuk nem is csoda ennyi sörtől... A szép hercegnek hitt dán fiúkról alkotott álomkép lassacskán átalakul...

 Mert wc mindenhol van!!!

 Kagylóhéjak... :)

 Hát nem szép?!

Jó helyen laknak!

Vegyes vágott :)

No nem a savanyúság, csak az írásomat szeretném ezzel jellemezni, mivel elég régen írtam, és most bizony sok dologról szeretnék beszámolni... :)
Múlt hét csütörtökön végre valahára választottak a dánok, eléggé rá voltak fókuszálva, még a csapból is a kampány folyt. A választás eredménye kedvező, hiszen a szociáldemokraták nyertek, aminek örülnek a dánok, főleg a szociális szférában dolgozók, ők szinte kötelességüknek érzik támogatni ezt a pártot. Ezenkívül nekünk is örülnünk kell, mert a külföldiek itt élését is támogatják. A dán állampolgárok nagyon sok (45% körüli) adót kötelesek fizetni az államnak, de ezért cserébe szinte minden ingyen van, szociális, gyógypedagógiai intézmények, még olyan csoda intézetek is, ami nálunk száz év múlva lesz csak, akkor is horror áron. Gondolok itt most például egy olyan, éppen épülő intézményre, ahová a szülők néhány órára vagy akár pár napra is beadhatják a fogyatékkal élő gyermeküket. Ebben a házban, kizárólag fejlesztő tárgyak, eszközök és játékok lesznek, egy időben maximum öt gyermekkel foglalkozik a különböző szakképesítésű személyzet. Így talán nem tűnik, olyan extrának, de amikor az egyik oktatónk elmesélte, hát tiszta libabőr voltam.
Pénteken az egyik dán osztálytársunkhoz, Andreashoz voltunk hivatalosak kerti party-ra, biciklivel mentünk, a hihetetlenül gyönyörű dán időben, akár 20 fok is lehetett, már-már tavaszi hangulatom volt. A ház az utolsó az utcában, az erdő mellett van, és még egy kis folyócska is folyik a kert végében, nagyon kis idilli volt a hely. :) Nem csak mi, az osztály voltunk ott, Andreas pár dán barátja is, ami nagyon érdekes volt, hiszen mindenkivel tudtunk beszélni angolul. A vacsora is nagyon jó volt, grilleztünk, csak egy baj volt, ahogy lement a nap, rögtön hideg lett, mikor megláttam a leheletem, na mondom jól van, ez most olyan mintha otthon 5 fokban nagykabátban kimennénk a kertbe főzőcskézni.  De a dánokat természetesen ez nem hatja meg, a három éves gyereken is csak egy pulcsi van, rajtam meg 4 réteg, legfölül a eső-és szélálló kabátom, amit meglátva megkérdezték, hogy síelni megyek-e... :D
A lényeg, hogy nagyon jól sikerült ez az este, mindenki nagyon fesztelen volt, talán a bornak köszönhetően. Így derült ki, hogy a törökök a nálunk eltöltött százötven évről csakis Bécs elfoglalása kapcsán tanulnak az iskolában, de úgy éreztem a két sikertelen támadás az osztrák főváros ellen mély nyomokat hagyott bennük, na igen, bennünk pedig az a százötven év... Japánban is nagy a munkanélküliség, sok fiatal nehéz, fizikai munkát végez diplomával a zsebében és akár 35 éves korukig is otthon, a szülőkkel kénytelenek élni, a nők pedig már nem igyekeznek férjhez menni és gyereket szülni ott sem, úgy látszik ez tényleg világjelenség.
Ennyit az érdekességekről!
Szombaton viszonylag szép időre ébredtünk úgyhogy délután bekerekeztünk a városba Csengével és két török lánnyal. Miután leraktuk a biciklit, barangoltunk egyet a belvárosban, a városháza előtti téren, valami muszlim rendezvény volt, úgyhogy körbenéztünk, henna festés, tánc, meg ittunk valami joghurt szerűséget, ami a törökök itala.  A török lányok nagyon érdeklődtek a templomok iránt, úgyhogy bementünk egy római katolikus templomba, ahol épp kereszteltek egy babát, hát nagy élmény volt angolul elmagyarázni ezeket a dolgokat. A török nők közül az hordja a kendőt, aki fontosnak tartja, ha nem akarják hordani, nem kell!
Még több bájos tipikusan skandináv helyet fedeztünk fel. :) Mire hazaértünk már az eső is eleredt, szóval tényleg szerencsénk volt. Este a kolesz bárjába mentünk, mert pig party volt, hát erről csak annyit, hogy a női mosdóban sikerült közelebbről is megismerkednem a malacka fejével, ugyanis mint megtudtam, itt évek óta az a szokás, hogy a wc kagylóba helyezik a vacsora után a főfogás fejét!!! Hát mit ne mondjak rég ugrottam ilyen távot helyből, amikor megláttam... No nem baj, a dán banda zenéje kárpótolt :)
Kedden, azaz tegnap iskola utána egy pici gazdaságba mentünk, próbálják népszerűsíteni a különböző zöldségek, gyümölcsök termesztését. Dániában sok ember él lakásokban, de sokaknak van pici kertjük a város szélén, ahol ültethetnek és gondozhatnak virágokat, zöldségeket. Így a gyerekek is megtanulhatják, hogy amit megesznek azt, valahol meg is kell termeszteni. Sütőtökkrémlevest készítettünk pirított zsemlekockával, nagyon finom lett, ismét csak az időjárással volt bajom, a dánok szerintem gumicsizmában és kapucnis vízálló kabátban születnek!

Néhány kép az eseményekről:

 Andreasnál

Séta a belvárosban

A péntek esti BBQ-ról kiderült, hogy inkább gólyabál, mint szabadtéri sütögetés. A tornacsarnok teljesen át lett alakítva erre az eseményre, még bár része is volt, ahol hát nem túl olcsó italokat árultak (egy sör, ami ugye itt mindig 0,33-as 25 korona!). Minden elsős osztálynak külön asztala volt, amit fel kellett díszíteni, ezt később pontozták is. A mi színünk a lila volt, rengeteg pom-pont és kendőt kaptunk Palle-től, amit "tesi órán" használtunk. A dán diákok koktél ruhában voltak, talán ez is jelzi az est fontosságát. Hat osztály volt összesen, ez rengeteg hallgatót jelent, hiszen itt csak szociálpedagógiát oktatnak, a dán osztálytársunk azt mondta, hogy az első évben a fele kihullik, tehát sokan nem tudják befejezni, talán azért, mert itt tényleg mindenki megpróbálkozik az egyetemmel, még akkor is ha nem volt jó tanuló. A színpadon zenekar zenélt, a vacsora pedig isteni volt! Bár lehet, hogy a rendszeres főtt étel hiánya mondatja ezt velem. :) Az eredményhirdetés számunkra is meglepő volt: mi nyertük az asztaldíszítést! A dánok eszméletlenek, nagyon sört isznak és nagyon korán kezdik, úgyhogy a hangulat jó volt, viszont hamar le is fulladt. A dán nyelvet úgy tudnám leírni, hogy olyan, mintha németül beszélnének csak nem értem. :) A hangsúly meg úgy minden olyan, csak ugye hörögnek közben rendesen.
Szombaton gyönyörű idő volt, bevásároltunk a vasárnapi paprikás krumplihoz, és élveztük az időt. Este welcome party-ra mentünk a belvárosba, hát mit ne mondjak elég furcsa biciklivel menni bulizni... Nagyon jó volt a hangulat, a zene minden, csak nemzetközi diákok voltak!
Vasárnap pedig elérkezett a nagy nap: paprikás krumplit készítettünk Csengével, ami hát lássuk be nem a konyhaművészet legfelsőbb foka, de igyekeztünk nagyon! Meg is lett az eredménye, isteni lett, török és japán vendégeinknek nagyon ízlett. :) A török lányok hoztak nekünk lokum-ot, ez másnéven turkish delight, ami ilyen zselé-szerű édesség, reszelt kókusszal beszórva. Török és japán vacsira is hivatalosak vagyunk, hmm remélem sushi lesz, majd Nórira és Szabinára gondolok, miközben eszem!
Ma a suliban ismét egész napot betöltő "technika óránk" volt, szerencsére nem esett és a szél se fújt nagyon (de azért hazafele eláztam, csak hogy ne felejtsem el hol is vagyok), mert ma tábortűzön viking módszerrel sütöttünk kenyeret, amihez a múlt héten már vajat is készítettünk. Nagyon élveztem, finomra sikerült! Minden óra elején van egy kis elmélet, mit fogunk csinálni, miért fogjuk csinálni, mit fejleszt... ma például Csíkszentmihályi Mihály flow-elméletét ismerhettük meg. Hát nagyon poénos, ahogy próbálják kiejteni ezt a nevet, engem kérdeztek hogy is kell... de a tanár úrnak volt egy jó példája, amit maga Csíkszentmihályi Mihály mondott nekik, könnyítésképp: chicks sent me high. Hehehe! :)

 Az asztalunk a gólyabálon

 A győztes díszítés

 A színpad és a zenekar

 A két magyar lány :)

 Paprikás krumpli

 Turkish delight, törökül lokum

 A desszertek

 Tűzcsiholás a 21. században

 éééés a nézőközönség

 Sokára sikerült

 Viking pan

 Kenyérkéim

És immár megsütve

Eső, eső, pici nap, eső, eső...

Ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy véget ért a dán nyár: két napon belül kétszer is eláztam, tegnap részt vehettem hazafele az iskolából a bevezetés a bőrigázásba, ma pedig teljesen sikerült elázni, azt hiszem a ruha szárogatás nagy mestere leszek (viszont megtapasztalhattam, hogy az eső és szélálló kabátom valóban megérte a pénzét). Hát ennyit az időjárásról, a másik nagy esemény a héten, hogy a dánok a választás lázában égnek, az iskolában minden reggel prospektusokkal várnak, hozzá alma, kávé, vajas zsemle, ki mivel próbálkozik. Vicces, amikor nekem is akarnak adni valamit, és mondják a magukét dánul én meg válaszolok angolul, hogy én ugyan nem választok senkit, de aranyosak mert adnak nekem is almát! :) Szóval, ahogy látom a dánokat nagyon megmozgatja ez az esemény, komolyan veszik, fontosnak tartják, és sokan elmennek szavazni, mert kormányt akarnak váltani mindenképp.
Most egy kicsit a hét eddigi részéről, hiszen most már rendes óráink vannak, a következő hat hétben ezekre a tárgyakra fogunk bejárni!
Hétfőn Health, Body and Movement óránk volt, tudom ez elég tesisen hangzik, végülis az is, de játékosabban, ismerkedősebben. Egész órán (ami általában 3-3,5 óra itt, beleértve a félórás szünetet) pom-ponnak foglalatoskodtunk, zenére mozgás, különböző dobási technikák, ismerkedés a segítségével. Majd az óra végén triókban egy kis előadás zenére, amikor is mindenki megőrül egy kicsit, a "közönség" pedig tapsol. Miután mindenki előadta a performanszát a csoportok összefoglalták, hogy miért is találták hasznosnak ezt az órát, mit tanultak belőle. Az óra után az egész nemzetközi csapat eltekert az egyetem egy másik épületébe, hogy vetélkedjen a dán elsősökkel, amolyan gólya játékok formájában, mert ez a hét gólyahét az egyetemen. Én is bátran tekertem a régi, lila biciklivel amiről a lábam már is leér, és már a lyukakat is megsalleroztuk a belső gumin Andreas-szal a szünetben, ez a sallerozás szó most nyert igazi értelmet számomra, ez a művelet maga a csoda!
Kedden az Outdoor Education óra következett, ez leginkább az általános iskolás technika órákra emlékeztet, a teremben mindenféle barkácseszköz megtalálható, nem csoda hiszen elsőként bull-roaer-t kellett készítenünk, ez egy hangkeltő eszköz, amit az őslakos ausztrálok használtak. Jó volt látni a sok lányt, ahogy fúr-farag hogy a hasábfából valami elfogadható dolog szülessen. :) A vetélkedők ezen a napon az iskola kertjében és tornacsarnokában folytatódtak, majd a városban. Rengeteg őrült dolgot csináltattak velünk a végzősök! Hazafele viszont sikerült jól elázni...
Szerdán csak délutánra kellett bemenni így sokáig alhattam, ismét Health, Body and Movement óránk volt, amikor is a tornacsarnok helyett egy kisebb teremben volt az óra. Körjátékokkal melegítettünk be, a tanár úr harmonikája és énektudása segítségével, majd shiatsu masszázst tanultunk a japán lánytól (itt említeném meg, hogy bámulatos a japán lány precizitása, alázata, mindennek úgy áll neki, ami engem lenyűgöz, nálunk nem igen látni ilyet...példádul a biciklit is olyan gyorsan összerakta, hogy még csak észre sem vettük).
Csütörtökön, azaz ma Educational Theory nevezetű tantárgyunk volt a délelőtt folyamán, egy helyettesítő tanárral, mert az eredeti oktatónk tartósan beteg (ebben a gyönyörű időben nem is csodálom). Hát én azt gondoltam, hogy ez olyan didaktika szagú, egyelőre még nem tartom annak, de majd lehet azzá fajul. A mai napon mondjuk csak bevezetős, ismerkedős óra volt. Óra után elkészítettük a holnapi BBQ-hoz az asztali díszítés kellékeit, hiszen majd azt is pontozzák. Most befejezem a beszámolót, az esti quiz-night-ra készülni kell! :)

 A furfangos gólya-játékok...

 Ez foci akar lenni

 Technika órán :D

 A tornacsarnok és a csapatok

A csoport egy része :)

Iskola és egyéb programok :)

A keddi napon kerültek kialakításra a csoportok, mivel öt dán diák van az osztályban így öt csoportra lettünk bontva. A következő hat hétben egy dán fiúval, egy török lánnyal, egy spanyol és egy cseh lánnyal fogok csoportban tanulni, projekteket készíteni. Ezután egy hét erdei óvodai gyakorlaton fogunk részt venni, majd jön az egy hét őszi szünet, és az utolsó hét hétben új csoportbontás lesz.
Az egyetem tornaterme hatalmas, rengeteg felszerelésük van, az ismerkedős játékok nagyon változatosak voltak itt. Szerencse, hogy az öltöző és a wc itt nemek szerint el van különítve, ugyanis az iskolásban (és sok más helyen is) koedukált wc van, hát mit ne mondjak nekem elég furcsa.
A kerékpárokat is megkaptuk kedden, a meglepetés az volt, hogy újak ugyan, mi leszünk az elsők akik használhatják őket, de nekünk kell összeszerelni őket mivel még dobozban vannak. Tehát mindenki nekiesett a szép zöld bicikliknek, elég lassan ment mivel csak két férfi van az osztályban, de Andreasnak hála összeállt a biciklim, este az iskola vacsorára hívta meg az osztályt, ami a város központjában volt, csoportosan kerekeztünk el. Hát a bicikli férfi vázzal rendelkezik én meg nem túl hosszú lábakkal, úgyhogy elég nehézkesen ment, úgy kellett rá feltornásznom magam.
A vacsora előtt próbatételt kellett kiállnunk, le kellett csúszni egy dombocskáról ilyen bob szerű csúszkával. :) Miután elfogyasztottuk a jól megérdemelt husi-saláta vacsorát, elő zenére táncoltunk különböző dán táncokat, ami nagyon hasznos volt, hiszen 14-15 foknál nem nagyon volt melegebb és hát persze szabadtéri volt az egész program. A dánok elvannak egy rövid gatyában meg pólóban, a fázósabbak vesznek csak fel egy pulcsit, ehhez képest mi kabátban, innen ismerszik meg a jó cserediák Dániában.
Másnap reggel becseréltem újdonsült kerékpáromat egy régebbire, de ez legalább női bicikli és még a lábam is leér róla! :)
Csak hogy ne felejtsük el, hogy Dániában vagyunk szerdán lego-s csoportjátékokkal, lego-s önkifejezéssel foglalkoztunk, mindenkiből teljesen előbújt a gyerek. Nagyon jó volt!
Csütörtökön egy litván tanárnő vezetett be minket a kalligráfia rejtelmeibe, végül elkészítettük a teljesen egyedi névtáblánkat. Délutánonként a csoportok a prezentációjukkal foglalatoskodhattak, ami pénteken kerül bemutatásra, a téma a jó csoportmunka, a fontos értékek, és elvárások.
Rettentő hamar eljött a péntek, a prezentáció napja, talán azért mert, esténként ellátogattunk a kolesz bárjába, ami nagyon aranyos, van minden ami kell: magyar zene (mert van egy magyar csapos lány!) csocsó, biliárd, sör, tehát a dánok jól elvannak, meg természetesen a nemzetközi diákok is, nekem is megvolt az első mérföldkő az első üvegből elfogyasztott sör formájában. A dánok egyébként úgy isszák a sört, mintha víz lenne: bárhol, bármikor, bármihez...
Jól sikerült a prezentációnk, bár mi voltunk az utolsó csoport, de egy kis színjátékkal feldobtuk az elején a hangulatot. Délután elmentünk a hivatalba, bejelenteni tartós ittlétünket, így már orvosi ellátást is kapunk szükség esetén. Az iskolába visszaérve kiderült, hogy minden pénteken buli van az iskolában, egészen délután egy órától, mert hát az iskolának is van bárja... na igen van sör mindenhol! Úgyhogy ezt is megnéztük, a hétvégén pedig koncertek lesznek az iskolakezdés örömére a városközpontban, úgyhogy ma már mindenki azt tervezte hova megy este.
Szerencsére most az idő is jobb, enyhébb és az eső sem esett már két napja, de persze akkor esett a legjobban, amikor a bicajokat szereltük össze. Az útikönyvek azt írják, hogy Dánia egy teljesen sík ország, hát való igaz, nincs semmi nagy hegyük, a legmagasabb pontjuk 170 m a tengerszint felett, de ahhoz épp elég nagy buckáik vannak a suliból hazafele éppen hogy fel tudjak tekerni, egész Odense olyan, mint egy hullámvasút. :)

 A nagy bicikli szerelés :)

 Az iskola főépülete

 A próbatétel

 Juhúú

 Az új-régi biciklim

 A csoportom nagyon elmerült a kalligráfiában

A termünk

Rasmus Rask Bár