Odense: december 2011

A kiköltözés előtti napon már szinte teljesen bepakoltam, hiszen jött az, ami még nem volt: az igazi nagytakarítás mindenhol! Olyan rendet és tisztaságot varázsoltam a drága janitor úrnak, hogy ezt aztán szupervizorhatja... A még felhasználható cuccokat másokra örökítettem, majd Dórinál ettünk egy búcsútejberizst, aztán elköszöntünk a török lányoktól és a japán lánytól, kikísértük Csengét a buszhoz az 50 kilójával. Mi másnap indultunk haza Dórival, úgyhogy pakolás, polc leszerelés, és indulás a buszhoz, hát az első öt méteren a nagy bőröndöm kereke konkrétan kitörött, úgyhogy tréfáimhoz hűen valóban úgy húztam magam után mint egy döglött fókát. Leginkább cipeltem... Az állomáson még szerencsére volt időm és lehetőségem kinyomtatni a beszállókártyát a repcsihez, mert ugye a drága airberlin csak 30 órával az indulás előtt nyitja meg a check-int! Szerencsésen odaértünk a reptérre Dórival és a mázsás súlyokkal. Én a bécsi reptérre mentem, hiszen az volt közelebb, de Dóri Malévval ment Ferihegyre, úgyhogy még Nóri egyik iskolatársát is sikerült felfedeznem a tömegben, hiába na kicsi a világ!

Ezeket a sorokat már az itthoni kényelemből írom, a hó épp ma mutatta meg magát először ebben a szezonban, és már az első vizsgámon is túl vagyok...és azt hiszem még fel sem fogtam teljesen ezt az egészet... mintha csak álmodtam volna!

Az utolsó kép az osztályról a suliban

Rendkívül gyorsan elérkezett az utolsó hét! Az utolsó hét a négy hónapból...
Az utolsó Monday Cafe, az utolsó mosás, az utolsó belvárosi séta (végre egy kis Andersen Hus nézéssel), az utolsó A Bar.
Nagyon mozgalmasra sikeredett ez a hét, hiszen a prezentációk is ezen a héten történtek meg. Az első az Expression, Music and Drama tárgyból volt, ez volt a legkülönlegesebb tantárgy, hiszen itt a prezentáció előtt még előadást is tartottunk a színházteremben. Az én csoportom az árnyék színház lehetőségével élt, hiszen egyikünk sem akart igazán kiállni a színpadra, de ezt a köztes megoldást mindegyikünk nagyon élvezte. :)
A két másik prezentáció "csak" olyan szokványos volt, power pointos bemutatóval tartotta meg mindenki. Habár volt meglepetés az Individual, Institution and Society tárgy utolsó óráján. A tanárunk megbetegedett így az international cordinator jött be levezényelni a beszámolókat, és hát persze a jegyet is ő adta. Tehát volt hebegés-habogás mégis csak ő a "főnéni", ami hát lássuk be elég ijesztő volt. A Social Entrepreneurship tárgyat is ő osztályozta, de itt már senki nem lepődött meg, mert ezen amúgy is a néni tartotta az óráinkat. Itt már mindenki magabiztosabb volt, habár a mi csoportunk volt az utolsó a sorban jól sikerült a prezentáció, a hozzá tartozó beadandó dolgozat pedig olyannyira tetszett az oktatónknak, hogy továbbítani fogja egy pedofília ellenes társaságnak (ez volt a témánk).
Csütörtökön az utolsó beszámoló után ébredtem rá, hogy igazán vége ennek az időszaknak. Értékeltük a félévet, és hát bizony sokaknak elcsuklott a hangja...
Pénteken, az utolsó napon az iskolában, a tanáraink egy kis diplomaosztót rendeztek nekünk. Egyesével vehettük át az igazgatótól az oklevelet, amelyen szerepelnek az elért eredmények. A tanáraink kis köszöntőkkel és jó tanácsokkal kedveskedtek nekünk, még egy lányt is meghívtak, aki énekelt nekünk, sokaknak itt tört el a mécses... A búcsúzkodás végén visszaadtuk az iskolának a bicikliket. Még nem vettünk egymástól könnyes búcsút, hiszen este a bárban volt az osztállyal a búcsú buli. A menü tortilla volt, a spanyol lányok pedig hoztak spanyol omlettet, ami isteni. Vacsi után mindenki fényképezkedett mindenkivel :) Aztán persze táncoltunk és egyebek. Mikor eljöttünk a bárból akkor volt meg a könnyes búcsú...
Holnap indulok haza, remélem minden rendben lesz az utazással.
Gyorsan telt el ez a négy hónap, rengeteg mindent történt, mintha csak egy álom lett volna!