Elég régen írtam már a blogra, de csak azért mert hát be kell vallanom lusta voltam, nem pedig azért mert megállt volna az élet itt, Odense-ben. Voltunk például korizni a lányokkal, nagyon-nagyon jó volt, szép műkori pályája van a városnak, közel az iskolához, a stadion és egyéb sportlétesítmények közelében. :) Két pálya is van, de az egyiket csak edzésekre, versenyekre használják. Óránként takarították a jeget, szerintem sokszor nem is lett volna rá szükség, annyira jó volt a minősége. Pedig a jól edzett dánok eléggé tudtak vadulni a jégen (is).
Hétfőn ismét voltunk Monday Café-ban, francia est volt, úgyhogy az eddig annyira hiányolt francia diákok végre megmutatták magukat méghozzá csapatostul, mintha az országukban lettünk volna, csak francia beszédet lehetett hallani. Ezután átmentünk egy Dexter nevű helyre, ahol jazz koncert van szinte miniden hétfőn. Egy kávé mellett hallgattuk a jazz zenét, hát én nem vagyok érte oda, de ez a hely olyan jó hangulatot árasztott.
Az iskola csütörtökre és péntekre egy koppenhágai kirándulást szervezett a nemzetközi osztálynak, azaz csakis nekünk, amolyan búcsúajándék képpen, hiszen már csak három hét van hátra és hazamegyünk...Vonattal mentünk a fővárosba csütörtök reggel, kevesebb, mint másfél óra alatt oda is értünk. Danhostelben voltunk elszállásolva, szerencsére lepakolhattuk a cuccainkat, mielőtt nyakunkba vettük a várost. Először egy Dannerhuset nevű intézményt látogattunk meg, ahol bántalmazott nők és gyermekeik kapnak menedéket. Egy nagyon régi, gyönyörű épületben közel 80 nő él. Hihetetlen micsoda szociális szolgáltatásokat nyújt a dán állam ingyen, a rászoruló nőknek teljes mértékben segítenek talpra állni és megszervezni önálló életüket.
Ezután átsétáltunk (jó túlzás inkább átrohantunk) túránk következő állomásához, Koppenhága multikulturális kultúrházához. Itt egy kis előadás után körbevezettek minket az egykor iskolaként funkcionáló épületben. Sokféle nemzet jár ide nyelvórákra, táncórákra, különböző foglalkozásokra, valamint ezen a helyen szervezhetnek programokat, hétvégi összejöveteleket egymásnak, ahol mindenki jobban megismerheti a másik kultúráját.
Ebből a városrészből aztán átmetróztunk Christianshavn városrészbe, itt található Christiania, a szabad város. Ezt a városrészt hippik alapították pontosan 40 éve (most volt az évforduló ősszel, rengeteg embert mozgatott meg!) a világháború alatt épült sok épület, melyeket most azok az emberek lakják, akik ebben a külön világban szeretnének élni. Mert ez tényleg egy teljesen más világ, a városkép teljesen más, itt minden elég régi és hát mondjuk ki lepukkant, 40 éve semmi sem került felújításra, mindenhol graffiti amerre a szem ellát. Közel ezer ember lakik itt és közülük néhányan itt is dolgoznak, van itt több bolt is, óvoda, iskola, és különböző műhelyek: biciklit, kályhát, valamint vas és fa termékeket készítenek itt. Egy "christianiai őslakó" volt az idegenvezetőnk, aki a megalapítás után pár hónappal költözött a szabad városba. Élete nagy részét tehát itt élte le, ez hagyott is rajta jócskán nyomokat, nálunk így leginkább a hontalanok néznek ki, de nem meglepő módon az angolja neki is jó volt, mindent el tudott mondani. Christiania bemutatása utána, sétálni indultunk, már épp erősen sötétedett, úgyhogy marhán igyekeztem a csoporttal maradni. Fényképek nem készíthetők, sok tábla és egyéb jelzi ezt, hiszen a "főtéren" piac szerűen árulják a különböző "könnyebb" drogokat. Ezt persze nem is nehéz kitalálni, mert érzed, hogy a füst ami körüllengi az utcákat nem egyszerű cigifüst. Ez persze itt is tilos, hiszen még itt is Dániában vagyunk (még ha nem is tűnik olyannak), a bácsi azt mesélte, hogy mire a rendőrök befordulnának Christiania utcáira addigra már rég minden el van tüntetve. Eléggé érdekes volt számomra, hogy valaki aki Dániában él, jólétben, miért is választja ezt az életformát?!
A szállásra hat óra tájékán értünk vissza, elfoglaltuk a szobánkat, mi Csengével egy négyágyas szobában voltunk két török lánnyal. Megágyaztunk, és igyekeztünk egy kicsit regenerálódni, rengeteget mentünk. A tanáraink pizzavacsorára hívtak meg minket, majd jött a legnagyobb meglepetés: meghívnak minket a Tivoli-ba (vidámpark)!!! :) Ettől a hírtől persze mindenki felélénkült, a fáradtság hamar elmúlt. Ez a második legrégebbi vidámpark, a sötétben eszméletlen szépek voltak a fények, a dekoráció témája folyamatosan változik, most éppen a karácsony Moszkvában volt a téma. Egy nem túl vad hullámvasúttal kezdtünk: Rutschenbanen, hát igen eléggé németesen hangzik, nem is volt túl vad... :) De ezután már nem volt megállás szinte mindent kipróbáltunk, a baj csak az volt, hogy szorított az idő mert, 10-kor bezárt a park. Futkostunk össze-vissza a különböző dolgok között, eszméletlen volt, annyira szép volt minden, fentről különösen, ugyanis volt egy "körhinta" ami nagyon magasra vitt fel, és így láthattuk fentről Koppenhágát!!! :)
Ezután az eseménydús nap után persze nem volt nehéz elaludni, mindenki beájult az ágyba.
Reggel egy gyors pakolás után, immár az összes csomagunkkal hagytuk el a szállást, és igyekeztünk a "tanulmányi kirándulás" utolsó állomásához, egy művészeti iskolához. Ebbe az intézménybe tanóra keretein belül és kívül is járhatnak a diákok, tehát sok délutáni foglalkozás van, minden korosztálynak. Nekünk is készültek egy kis feladattal! :) Hamar eltelt a délelőtt, aztán elbúcsúztunk egymástól, hiszen hazafele két csoportba voltunk beosztva. Mivel mi a későbbi csoportba iratkozunk fel, még volt időnk egy kicsit körbenézni: bementünk a városházába, megnéztük Jens Olsen világóráját, majd besétáltunk a sétálóutcára, ami már teljesen karácsonyi pompába volt öltöztetve! Itt végre megvásároltuk a hiányzó ajándéktárgyakat. :) Az időjárással szerencsénk volt, egyszer sem esett, csak az utolsó egy órában, úgyhogy bemenekültünk és ittunk egy kávét a mekiben (hol máshol, hiszen itt nincs Costa).
Az állomáson gyorsan megtaláltuk a vonatunkat, és a csoportból hiányzó két dán fiút, ez azért volt fontos mert csak egy jegyünk volt a tíz emberre szóval teljesen együtt kellett utazni, ráadásul én voltam a felelős. De minden simán ment, megtaláltuk egymást, hazafelé Andreas szolgáltatta a műsort a vonaton. :)
Eseménydús volt ez a két nap, sok mindent láthattam, és jól éreztem magam!
