Jajj a hazautazás

A kiköltözés előtti napon már szinte teljesen bepakoltam, hiszen jött az, ami még nem volt: az igazi nagytakarítás mindenhol! Olyan rendet és tisztaságot varázsoltam a drága janitor úrnak, hogy ezt aztán szupervizorhatja... A még felhasználható cuccokat másokra örökítettem, majd Dórinál ettünk egy búcsútejberizst, aztán elköszöntünk a török lányoktól és a japán lánytól, kikísértük Csengét a buszhoz az 50 kilójával. Mi másnap indultunk haza Dórival, úgyhogy pakolás, polc leszerelés, és indulás a buszhoz, hát az első öt méteren a nagy bőröndöm kereke konkrétan kitörött, úgyhogy tréfáimhoz hűen valóban úgy húztam magam után mint egy döglött fókát. Leginkább cipeltem... Az állomáson még szerencsére volt időm és lehetőségem kinyomtatni a beszállókártyát a repcsihez, mert ugye a drága airberlin csak 30 órával az indulás előtt nyitja meg a check-int! Szerencsésen odaértünk a reptérre Dórival és a mázsás súlyokkal. Én a bécsi reptérre mentem, hiszen az volt közelebb, de Dóri Malévval ment Ferihegyre, úgyhogy még Nóri egyik iskolatársát is sikerült felfedeznem a tömegben, hiába na kicsi a világ!

Ezeket a sorokat már az itthoni kényelemből írom, a hó épp ma mutatta meg magát először ebben a szezonban, és már az első vizsgámon is túl vagyok...és azt hiszem még fel sem fogtam teljesen ezt az egészet... mintha csak álmodtam volna!

Az utolsó kép az osztályról a suliban

Az utolsó hét :(

Rendkívül gyorsan elérkezett az utolsó hét! Az utolsó hét a négy hónapból...
Az utolsó Monday Cafe, az utolsó mosás, az utolsó belvárosi séta (végre egy kis Andersen Hus nézéssel), az utolsó A Bar.
Nagyon mozgalmasra sikeredett ez a hét, hiszen a prezentációk is ezen a héten történtek meg. Az első az Expression, Music and Drama tárgyból volt, ez volt a legkülönlegesebb tantárgy, hiszen itt a prezentáció előtt még előadást is tartottunk a színházteremben. Az én csoportom az árnyék színház lehetőségével élt, hiszen egyikünk sem akart igazán kiállni a színpadra, de ezt a köztes megoldást mindegyikünk nagyon élvezte. :)
A két másik prezentáció "csak" olyan szokványos volt, power pointos bemutatóval tartotta meg mindenki. Habár volt meglepetés az Individual, Institution and Society tárgy utolsó óráján. A tanárunk megbetegedett így az international cordinator jött be levezényelni a beszámolókat, és hát persze a jegyet is ő adta. Tehát volt hebegés-habogás mégis csak ő a "főnéni", ami hát lássuk be elég ijesztő volt. A Social Entrepreneurship tárgyat is ő osztályozta, de itt már senki nem lepődött meg, mert ezen amúgy is a néni tartotta az óráinkat. Itt már mindenki magabiztosabb volt, habár a mi csoportunk volt az utolsó a sorban jól sikerült a prezentáció, a hozzá tartozó beadandó dolgozat pedig olyannyira tetszett az oktatónknak, hogy továbbítani fogja egy pedofília ellenes társaságnak (ez volt a témánk).
Csütörtökön az utolsó beszámoló után ébredtem rá, hogy igazán vége ennek az időszaknak. Értékeltük a félévet, és hát bizony sokaknak elcsuklott a hangja...
Pénteken, az utolsó napon az iskolában, a tanáraink egy kis diplomaosztót rendeztek nekünk. Egyesével vehettük át az igazgatótól az oklevelet, amelyen szerepelnek az elért eredmények. A tanáraink kis köszöntőkkel és jó tanácsokkal kedveskedtek nekünk, még egy lányt is meghívtak, aki énekelt nekünk, sokaknak itt tört el a mécses... A búcsúzkodás végén visszaadtuk az iskolának a bicikliket. Még nem vettünk egymástól könnyes búcsút, hiszen este a bárban volt az osztállyal a búcsú buli. A menü tortilla volt, a spanyol lányok pedig hoztak spanyol omlettet, ami isteni. Vacsi után mindenki fényképezkedett mindenkivel :) Aztán persze táncoltunk és egyebek. Mikor eljöttünk a bárból akkor volt meg a könnyes búcsú...
Holnap indulok haza, remélem minden rendben lesz az utazással.
Gyorsan telt el ez a négy hónap, rengeteg mindent történt, mintha csak egy álom lett volna!

 Dán karácsonyi menü

 Andersen

 A karácsony szelleme már mindenhova belopta magát

 Andersen szülőháza

 Az utolsó vacsora

A nemzetközi osztály 2011 :)

Osztálykirándulás Koppenhágába :)

Elég régen írtam már a blogra, de csak azért mert hát be kell vallanom lusta voltam, nem pedig azért mert megállt volna az élet itt, Odense-ben. Voltunk például korizni a lányokkal, nagyon-nagyon jó volt, szép műkori pályája van a városnak, közel az iskolához, a stadion és egyéb sportlétesítmények közelében. :) Két pálya is van, de az egyiket csak edzésekre, versenyekre használják. Óránként takarították a jeget, szerintem sokszor nem is lett volna rá szükség, annyira jó volt a minősége. Pedig a jól edzett dánok eléggé tudtak vadulni a jégen (is).

Hétfőn ismét voltunk Monday Café-ban, francia est volt, úgyhogy az eddig annyira hiányolt francia diákok végre megmutatták magukat méghozzá csapatostul, mintha az országukban lettünk volna, csak francia beszédet lehetett hallani. Ezután átmentünk egy Dexter nevű helyre, ahol jazz koncert van szinte miniden hétfőn. Egy kávé mellett hallgattuk a jazz zenét, hát én nem vagyok érte oda, de ez a hely olyan jó hangulatot árasztott.

Az iskola csütörtökre és péntekre egy koppenhágai kirándulást szervezett a nemzetközi osztálynak, azaz csakis nekünk, amolyan búcsúajándék képpen, hiszen már csak három hét van hátra és hazamegyünk...

Vonattal mentünk a fővárosba csütörtök reggel, kevesebb, mint másfél óra alatt oda is értünk. Danhostelben voltunk elszállásolva, szerencsére lepakolhattuk a cuccainkat, mielőtt nyakunkba vettük a várost. Először egy Dannerhuset nevű intézményt látogattunk meg, ahol bántalmazott nők és gyermekeik kapnak menedéket. Egy nagyon régi, gyönyörű épületben közel 80 nő él. Hihetetlen micsoda szociális szolgáltatásokat nyújt a dán állam ingyen, a rászoruló nőknek teljes mértékben segítenek talpra állni és megszervezni önálló életüket. 

Ezután átsétáltunk (jó túlzás inkább átrohantunk) túránk következő állomásához, Koppenhága multikulturális kultúrházához. Itt egy kis előadás után körbevezettek minket az egykor iskolaként funkcionáló épületben. Sokféle nemzet jár ide nyelvórákra, táncórákra, különböző foglalkozásokra, valamint ezen a helyen szervezhetnek programokat, hétvégi összejöveteleket egymásnak, ahol mindenki jobban megismerheti a másik kultúráját. 

Ebből a városrészből aztán átmetróztunk Christianshavn városrészbe, itt található Christiania, a szabad város. Ezt a városrészt hippik alapították pontosan 40 éve (most volt az évforduló ősszel, rengeteg embert mozgatott meg!) a világháború alatt épült sok épület, melyeket most azok az emberek lakják, akik ebben a külön világban szeretnének élni. Mert ez tényleg egy teljesen más világ, a városkép teljesen más, itt minden elég régi és hát mondjuk ki lepukkant, 40 éve semmi sem került felújításra, mindenhol graffiti amerre a szem ellát. Közel ezer ember lakik itt és közülük néhányan itt is dolgoznak, van itt több bolt is, óvoda, iskola, és különböző műhelyek: biciklit, kályhát, valamint vas és fa termékeket készítenek itt. Egy "christianiai őslakó" volt az idegenvezetőnk, aki a megalapítás után pár hónappal költözött a szabad városba. Élete nagy részét tehát itt élte le, ez hagyott is rajta jócskán nyomokat, nálunk így leginkább a hontalanok néznek ki, de nem meglepő módon az angolja neki is jó volt, mindent el tudott mondani. Christiania bemutatása utána, sétálni indultunk, már épp erősen sötétedett, úgyhogy marhán igyekeztem a csoporttal maradni. Fényképek nem készíthetők, sok tábla és egyéb jelzi ezt, hiszen a "főtéren" piac szerűen árulják a különböző "könnyebb" drogokat. Ezt persze nem is nehéz kitalálni, mert érzed, hogy a füst ami körüllengi az utcákat nem egyszerű cigifüst. Ez persze itt is tilos, hiszen még itt is Dániában vagyunk (még ha nem is tűnik olyannak), a bácsi azt mesélte, hogy mire a rendőrök befordulnának Christiania utcáira addigra már rég minden el van tüntetve. Eléggé érdekes volt számomra, hogy valaki aki Dániában él, jólétben, miért is választja ezt az életformát?!

A szállásra hat óra tájékán értünk vissza, elfoglaltuk a szobánkat, mi Csengével egy négyágyas szobában voltunk két török lánnyal. Megágyaztunk, és igyekeztünk egy kicsit regenerálódni, rengeteget mentünk. A tanáraink pizzavacsorára hívtak meg minket, majd jött a legnagyobb meglepetés: meghívnak minket a Tivoli-ba (vidámpark)!!! :) Ettől a hírtől persze mindenki felélénkült, a fáradtság hamar elmúlt. Ez a második legrégebbi vidámpark, a sötétben eszméletlen szépek voltak a fények, a dekoráció témája folyamatosan változik, most éppen a karácsony Moszkvában volt a téma. Egy nem túl vad hullámvasúttal kezdtünk: Rutschenbanen, hát igen eléggé németesen hangzik, nem is volt túl vad... :) De ezután már nem volt megállás szinte mindent kipróbáltunk, a baj csak az volt, hogy szorított az idő mert, 10-kor bezárt a park. Futkostunk össze-vissza a különböző dolgok között, eszméletlen volt, annyira szép volt minden, fentről különösen, ugyanis volt egy "körhinta" ami nagyon magasra vitt fel, és így láthattuk fentről Koppenhágát!!! :)

Ezután az eseménydús nap után persze nem volt nehéz elaludni, mindenki beájult az ágyba. 

Reggel egy gyors pakolás után, immár az összes csomagunkkal hagytuk el a szállást, és igyekeztünk a "tanulmányi kirándulás" utolsó állomásához, egy művészeti iskolához. Ebbe az intézménybe tanóra keretein belül és kívül is járhatnak a diákok, tehát sok délutáni foglalkozás van, minden korosztálynak. Nekünk is készültek egy kis feladattal! :) Hamar eltelt a délelőtt, aztán elbúcsúztunk egymástól, hiszen hazafele két csoportba voltunk beosztva. Mivel mi a későbbi csoportba iratkozunk fel, még volt időnk egy kicsit körbenézni: bementünk a városházába, megnéztük Jens Olsen világóráját, majd besétáltunk a sétálóutcára, ami már teljesen karácsonyi pompába volt öltöztetve! Itt végre megvásároltuk a hiányzó ajándéktárgyakat. :) Az időjárással szerencsénk volt, egyszer sem esett, csak az utolsó egy órában, úgyhogy bemenekültünk és ittunk egy kávét a mekiben (hol máshol, hiszen itt nincs Costa). 

Az állomáson gyorsan megtaláltuk a vonatunkat, és a csoportból hiányzó két dán fiút, ez azért volt fontos mert csak egy jegyünk volt a tíz emberre szóval teljesen együtt kellett utazni, ráadásul én voltam a felelős. De minden simán ment, megtaláltuk egymást, hazafelé Andreas szolgáltatta a műsort a vonaton. :)

Eseménydús volt ez a két nap, sok mindent láthattam, és jól éreztem magam! 

 Már állítják a főtéren a karácsonyfát

 Sétálóutcán

 Christiania (itt még szabadott fényképezni)

 Tivoli este :)

 A művészetünk pénteken!

 Jens Olsen világórája

 Karácsonyi vásár magyar árusokkal!!!

Szürke hétköznapok

Főleg az időjárás miatt...ugyanis majdnem két hete nem láttuk az eget, a kolesz minden napszakban olyan mintha  tejben úszna. A falevelek gyönyörű színeket öltöttek már magukra, nagyon hangulatos, pláne ha néha a napocska is kisütne hozzá. Reggelente egyre több és több falevélen kell keresztülbringázni. A múlt hétvégi óraállítás jóvoltából most elkezdődött a depresszív időszak, már 5 órakor teljesen sötét van, elég nyomasztó. Apropó múlt hétvége...az ünneplésnek megadtuk a módját, három napon keresztül buliztunk, hihetetlen jó volt, vasárnapra teljesen kifáradtunk. Nagyon furcsa az a kettes az életkorom elején, hiába na mindent meg kell szokni.
Hétfő este Monday Café-ba mentünk vacsizni, ahol minden hétfőn a nemzetközi diákok összegyűlnek és jutányos áron (40 DKK) ehetnek egy hétről hétre változó menüt. :) A Halloween bűvöletében volt a héten mindenki, a dánok teljesen átvették már ezt az amerikai szokást, úgyhogy a vacsora közben egy kancsóban lévő pókok (műanyag, nem kell megijedni :) számát tippelgettük...de hát nem mi voltunk a legközelebb a helyes megfejtéshez.
A hét folyamán minden jövőbeni tárgyunkkal és a tanárainkkal megismerkedhettünk: Social Entrepreneurship, amit a nemzetközi koordinátor tart, szóval ő a főnéni, az ő óráján figyelni kell rendesen, ráadásul állítólag szigorúan osztályoz. A másik két tárgy: Individual and Society, ez leginkább pszichológia órára emlékeztet, a másik pedig három összetevőből áll, három különböző tanár is tartja őket, de egyben lesz értékelve. Az egyik komponens a zene, hát ugye ehhez nekem sok közöm nincsen, de az óra nagyon jó volt, egy kis rap előadást kellett csoportonként tartani, a dán időjárás volt a téma... A kommunikáció a második összetevő, az leginkább ülős, beszélgető, hagyományosabb óra, a harmadik a dráma, hát ott a tanárnő nagyon egészséges és aktív, pedig már hatvan felett van, de a jó magyar nápolyiból még így sem vesz egy darabkát sem, még az illendőség kedvéért sem!
Tegnap Kulturdag volt az iskolában, hát ezt nálunk leginkább sportnapnak neveznék, de hát ugye ki honnan közelíti meg a dolgot. Reggel ingyenes, kontinentális reggelivel kezdődött a nap, de csak olyan dánosan, egyszerűen, kis zsemlécskék voltak, meg vaj, sajt és lekvár, tehát nagy variációkat nem kínáltak, de mondjuk finom volt. Aztán egy kubai lány latin tánc órájára mentünk be, hát fergeteges volt, ilyen zumba szerű, de utána megbeszéltük, hogy így egy európai lány képtelen mozgatni a testét. Amúgy a csajnak volt magyar barátja, úgyhogy nekünk "Csókolommal" köszönt. :) A tegnapi nap másik nagy történése, mit nagy, hatalmas, a hét legnagyobb eseménye...hogy november 4.-e után már mindenhol lehet kapni a karácsonyi sört... igen ez teljesen komoly dolog, a dánoknak nem elég az ezer féle-fajta sörük, ők még karácsonyit is csinálnak, aminek ráadásul nagyobb az alkoholtartalma, tapasztalatok szerint ilyenkor nagyon kell vigyázni, mert egész hétvégén a karácsonyi sör mámorában úsznak, és ütik egymást mint a lovat.
Ma 11 hete, hogy Dániában vagyok, és még 6 hét van hátra, már egyre többször vágyok haza! :)

 Az ősz ide is belopta magát teljesen

 Az ünnepi vacsora

 ééés 20

Őszi szünet :)

A szünet az utazásokról szólt, mivel a szüleim ellátogattak hozzám autóval. Ez azt is jelentette, hogy elképzelhetetlen mennyiségű tartós élelmiszert kaptunk Nórival és Csengével! :) Úgyhogy most már az otthoni munícióból dőzsölünk...
A dán túra kezdeteként vasárnap egy közeli kisváros tengerpartján sétáltunk, mint kötelező program, hiszen sokan már rég kitekertek oda (25 km), de mi azért megvártuk azt a kocsit. A kikötő és a parti sétány gyönyörű, homokos part van, a gond csak az, hogy szinte elképzelni sem tudom, hogy abban a szép vízben lehet-e egyáltalán fürödni...
Hétfőn csak mi, diákok mentünk Legolandba, Billundba - ami a Németországgal határos félszigeten található - a nemzetközi szervezet szervezésében, úgyhogy anyáék addig megismerkedhettek Odensével. Legolandban rengeteg gyerek volt természetesen, szünet volt nekik is. Nagyon jópofa hely, tényleg minden legóból van, híres épületek is meg vannak formálva, és hát egy kis vidámpark jelleg is keveredett ebbe a parkba, úgyhogy belőlünk is hamar előtört a gyerek.
Kedden Koldingba mentünk Nórihoz, aki csatlakozott hozzánk, de sajnos nem tudtunk megnézni a várost kellőképpen, mert szörnyen esett, úgyhogy Fredericiaba mentünk, mire odaértünk szép lett az idő és így értékelni tudtuk az amúgy valóban nagyon édes várost, hazafelé megálltunk Middelfartban, csak azért, hogy ne legyen kikötő és hajó hiányunk. Dániában ugye nem kell sokat mennie az embernek, hogy tengerpartot, kikötőt találjon, a nehézség inkább az, hogy elfogadd, hogy oké ez tenger, de nem tudsz benne megfürdeni és utána sütkérezni egyet a homokon.
Szerdán csináltunk egy "lazább" napot, a "sűrű" csütörtök előtt. Svendborgba mentünk, tehát csak Fyn-szigeten maradtunk. Svendborgból átautókáztunk Dánia legdélebbi szigeteire: Tasinge és Langeland szigetre, aminek "fővárosában" sétáltunk egyet, bár a déli fekvést nem igazán éreztem az időjáráson... :D
Utunk során rengeteg tanyát, gazdaságot láttunk, nagyon fejlett itt a mezőgazdaság (is). Kismillió olyan hely, ahol sok ember megőrülne az elzártságtól és a trágyaszagtól. :)
Ééés elérkeztünk a csütörtökhöz, amikor is nagyon korán indultunk el otthonról, hogy egy nap be tudjuk járni Koppenhágát és Malmöt. Mivel a szállások elég drágák, és a két város között csak 40 km van, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Utólag szinte el sem tudom hinni, hogy mekkora szerencsénk volt nekünk(!) az időjárással a forgalommal, mindennel: nem volt dugó, nem esett, nem fogtunk ki balesetet, nem tévedtünk el! :) Egyszóval szuper nap volt, Koppenhága nagyon szép, nem túl nagy város, de nagyon kozmopolita, bár én Malmöt sokkal "európaibbnak" érzem. A dán fővárosban természetesen meglátogattuk a kis hableányt, a Rosenborg kastélyt és sok más nevezetességet.
A hidakat még meg kell említenem! Hihetetlen, hogy micsoda építményeket képesek készíteni (bár a híddíj is hihetetlen!), két hatalmas hídon is átmentünk: a Storebaelt és az Öresund-hídon (21km). Hihetetlenül gyönyörű a kilátás a hidakról.
A pénteki nap nagy részét pakolással töltöttük, sok mindent haza kellett küldenem, mert csak 28 kg-val fogok hazamenni, az itteni készletem viszont messze meghaladta ezt a súlyt, szóval nagy mérlegelések voltak pénteken. Utoljára sétáltunk egyet közösen a városban, megmutattam szüleimnek a tipikus dán boltokat.
Gyorsan elrepült a szünet, talán azért, mert olyan sok dolog történt. Tegnap elkezdődött az iskola, az ovis beszámolókkal kezdtük az új szakaszt, hát mindenki, még a finnek is meg voltak lepődve azon, ahogy a dán ovikban folyik az élet. Mindenki a szervezettséget hiányolta, hogy semmi tervezett foglalkozás, csak úgy vannak a gyerekek, a nagyobbakkal semmi iskola előtti foglalkozás. Hát igen, nagyon szabadok a gyerekek. Az új csoportbeosztásokat is megkaptuk: én az egyik cseh lánnyal (akivel előzőleg is együtt voltam), egy finn, és egy dán lánnyal és Andreasszal leszek együtt. A hat török diákot egy csoportba rakták a nyelvi nehézségek miatt.
Most is három tantárgyunk lesz: Individual and the society, Social entrepreneurship és  Expression, Music and Drama. Egyenlőre nem tudom, hogy is fognak ezek az órák kinézni, de már várom!

 A koldingi beach

 Szép időnk volt aznap

 Fredericia

 Koppenhága-Tivoli bejárata (vidámpark)

 Rosenborg Slot

 A kis hableány :)

 Öresund-hídon

 Malmöhus

 Legoland :)