A kiköltözés előtti napon már szinte teljesen bepakoltam, hiszen jött az, ami még nem volt: az igazi nagytakarítás mindenhol! Olyan rendet és tisztaságot varázsoltam a drága janitor úrnak, hogy ezt aztán szupervizorhatja... A még felhasználható cuccokat másokra örökítettem, majd Dórinál ettünk egy búcsútejberizst, aztán elköszöntünk a török lányoktól és a japán lánytól, kikísértük Csengét a buszhoz az 50 kilójával. Mi másnap indultunk haza Dórival, úgyhogy pakolás, polc leszerelés, és indulás a buszhoz, hát az első öt méteren a nagy bőröndöm kereke konkrétan kitörött, úgyhogy tréfáimhoz hűen valóban úgy húztam magam után mint egy döglött fókát. Leginkább cipeltem... Az állomáson még szerencsére volt időm és lehetőségem kinyomtatni a beszállókártyát a repcsihez, mert ugye a drága airberlin csak 30 órával az indulás előtt nyitja meg a check-int! Szerencsésen odaértünk a reptérre Dórival és a mázsás súlyokkal. Én a bécsi reptérre mentem, hiszen az volt közelebb, de Dóri Malévval ment Ferihegyre, úgyhogy még Nóri egyik iskolatársát is sikerült felfedeznem a tömegben, hiába na kicsi a világ!
Ezeket a sorokat már az itthoni kényelemből írom, a hó épp ma mutatta meg magát először ebben a szezonban, és már az első vizsgámon is túl vagyok...és azt hiszem még fel sem fogtam teljesen ezt az egészet... mintha csak álmodtam volna!
Az utolsó kép az osztályról a suliban
hiába na...ez a reptér már csak ilyen :)
VálaszTörlés