Tegnap újra próbálkoztunk a belvárosi sétával, ezúttal sikerült is időben odaérnünk, bár a csütörtöki időponttal jobban jártunk volna, mert akkor gyönyörű idő volt. Rengeteg egyetemista gyűlt össze a furcsa szobor körül, mivel Odenseben 4 egyetem is van, így rengeteg a nemzetközi diák itt. Több csoportra osztottak minket, majd egy rövid bemutatkozás után elindultunk felfedezni a várost. Amikor kimondtam, hogy "from Hungary" rögtön odafutott egy magyar lány :) ő is a Rasmus Raskban lakik, de egy másik egyetemen fog tanulni.
Egy kedves dán fiú tartotta nekünk az idegenvezetést, sok helyre elsétáltunk, de én ennek már nagy részét láttam, csak ugye nem tudtam róla semmit sem, bár így sem tiszta teljesen a kép mert az olasz fiúktól nem sok mindent lehetett hallani... :D Meglátogattuk az Odense Castle-t, ami előtt a King's Square található, majd a városháza előtt sétáltunk el, bementünk egy evangélikus templomba (a dánok 90%-a ezt a vallást gyakorolja, mondjuk a jehovák még a koliba is becsöngetnek). A sétálóutcán több szobor van, ami Andersen mesék egy-egy jelenetét ábrázolja. Természetesen Andersen szülőházát is megnéztük, ez elmaradhatatlan. A túra közben a szórakozóhelyek nagy részét is szemügyre vettük. Legvégül betértünk egy Bazar nevű helyre, ami leginkább vásárcsarnokra hasonlít: rengeteg, friss zöldség és gyümölcs van itt és csak török árusok, akik nagyon intenzíven kínálják a portékájukat. Innen indultunk vissza a koleszba, hárman magyar lányok, mire hazaértünk nagyon elfáradtunk.
A mai volt az első nap az iskolában, külön termünk van, zászlók mindenhol, teljesen nemzetközi. Két állandó tanárunk lesz, egy hölgy, Mette és egy úr, Palle. Meleg fogadtatásban volt részünk, kávéval, teával és sütivel készültek, majd megkaptuk a heti programot. Ezután mindenki bemutatkozott, 5 török lány, 3 mexikói, 2 spanyol, 3 cseh, 2 finn, 1 belga, 1 japán és az 5 dán buddy, közülük kettő férfi. És persze mi ketten magyarok. Úgyhogy a nemek aránya nem túl kiegyenlített...de valahogy már kezdem megszokni.
A diákigazolványhoz a képet már most elkészítették rólunk, utána pedig néhány csoport képet is. Kicsik az asztalra...szóval teljesen jól látható leszek. :D
Megnéztük a könyvtárat, nem túl nagy, de sok minden megtalálható angolul is. Az ebédszünetben ellátogattunk a menzára, nem kellett messze menni, mert mi a menza épületében vagyunk, nem pedig a főépületben. Főleg szendvicsek és saláta kapható, főtt étel csak néhány tálba van kirakva, onnan szedhetsz magadnak, majd a súlya után fizetsz, szóval nem olyan mint a magyar menza, és hát persze elég drága. Ezt ellensúlyozza, hogy az otthonról hozott szendvicskéddel is leülhetsz az asztalokhoz, a dánok nagy része is ezt teszi. A terembe visszatérve még pár információ a hétről és mindenki kapott egy University College Lillebaelt-es hátizsákot a bicajozáshoz, a kerékpárt holnap fogjuk megkapni, az esti programra már kerekezve fogunk érkezni, hát szurkoljatok, hogy ne törjem össze magam! :) A csoportok is holnap kerülnek majd kialakításra.
Most zárom soraim, majd az izgalmas holnapi napról is írok.
2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 25., csütörtök
Eltévedni nem mindig rossz dolog
Ma reggel belvárosi sétára siettem Csengével a vasútállomással szemben lévő furcsa szoborhoz. 9-re kellett volna ott lenni, hát nekünk egy kisebb méretű eltévedés után csak 9:15-re sikerült odaérni, addigra a csoport természetesen már elindult a találkozóhelyről. Még szerencse, hogy vasárnap is lesz egy séta, most már legalább ismerjük az utat. Találkoztunk egy mexikói fiúval, Roberto-val, aki szintén késett, szóba elegyedtünk vele, első kérdése: Európában mindenhova időben oda kell érni? Mert náluk a fél óra késés még bőven belefér... na igen vannak különbségek.
Így csak hárman jártuk be a város központját, közben sok mindenről beszélgettünk. Igyekeztem megmutatni nekik azokat a helyeket, amiket én már láttam vasárnap. Odense belvárosa nagyon hangulatos, nem túlzsúfolt, nincs sok szemét eldobva, nincs kátyú, szegély viszont van mindenhol.
A koleszhoz -mintegy 13 km megtétele után- visszaérve a rendőrlámpánál dudál valaki és integet. Na mondom ki ismerhet itt engem?! Gyorsan rájöttem, hogy Andreas az, kérdezi elmegyünk-e vele az Ikeába. Épp akkor ment a cseh lányokért. Mint kiderült a cseh lányok hárman voltak, így minket már csak holnap tud elvinni.
A dánok tényleg nagyon mosolygósak, és segítőkészek, a külsejük meg hát olyan dános: szőke haj (vörös emberből megdöbbentően kevés van), kék szemek, a lehetőségekhez képest barna bőr, már csak a fehér ló hiányzik... viszont ezek a dánok fehér kerékpárral tudják kárpótolni az ember lányát. :) A zsebkendőt viszont ők sem tartják túl szükségesnek...
Figyelem egy ideje az autókat: van minden típusú és életkorú járgány, mint ahogy mással sem, a kocsijukkal sem akarnak felvágni. Rengetegen járnak biciklivel autó helyett, nem is csoda hiszen 450 forint körül mozog az üzemanyag (12 DKK).
Az árakról még annyit, hogy minden nagyon drága, lehet kifogni olcsóbb dolgokat, de eléggé vadászni kell, egy kenyér 400 forinttól indul (10 DKK), fél kiló hús 1200 forint (30 DKK).
A dán időjárás nagyon illedelmes, mindig csak éjszaka esik, napközben néha előbújik a nap, olyankor 24 fokig is felszökhet a hőmérő higanyszála. :D
A furcsa szobor, a majdnem találkozóhelyünk
A sétálóutca egy része
A városháza
Azt hiszem ez a kedvenc részem a belvárosban
Felragasztottam a nevem :)
A mosoda
Így csak hárman jártuk be a város központját, közben sok mindenről beszélgettünk. Igyekeztem megmutatni nekik azokat a helyeket, amiket én már láttam vasárnap. Odense belvárosa nagyon hangulatos, nem túlzsúfolt, nincs sok szemét eldobva, nincs kátyú, szegély viszont van mindenhol.
A koleszhoz -mintegy 13 km megtétele után- visszaérve a rendőrlámpánál dudál valaki és integet. Na mondom ki ismerhet itt engem?! Gyorsan rájöttem, hogy Andreas az, kérdezi elmegyünk-e vele az Ikeába. Épp akkor ment a cseh lányokért. Mint kiderült a cseh lányok hárman voltak, így minket már csak holnap tud elvinni.
A dánok tényleg nagyon mosolygósak, és segítőkészek, a külsejük meg hát olyan dános: szőke haj (vörös emberből megdöbbentően kevés van), kék szemek, a lehetőségekhez képest barna bőr, már csak a fehér ló hiányzik... viszont ezek a dánok fehér kerékpárral tudják kárpótolni az ember lányát. :) A zsebkendőt viszont ők sem tartják túl szükségesnek...
Figyelem egy ideje az autókat: van minden típusú és életkorú járgány, mint ahogy mással sem, a kocsijukkal sem akarnak felvágni. Rengetegen járnak biciklivel autó helyett, nem is csoda hiszen 450 forint körül mozog az üzemanyag (12 DKK).
Az árakról még annyit, hogy minden nagyon drága, lehet kifogni olcsóbb dolgokat, de eléggé vadászni kell, egy kenyér 400 forinttól indul (10 DKK), fél kiló hús 1200 forint (30 DKK).
A dán időjárás nagyon illedelmes, mindig csak éjszaka esik, napközben néha előbújik a nap, olyankor 24 fokig is felszökhet a hőmérő higanyszála. :D
A mosoda
2011. augusztus 22., hétfő
Az első napok
Szombaton gyönyörű napos időben értünk át Németországból Dánia, Jylland-félszigetére. A határt csak pár zászlóval jelzik. Fyn-szigetre a Lillebaelt hídon keresztül jutottunk át.
Odensebe érve először egy Krakaagarden nevű helyre mentünk, ahol az ott dolgozó Andreastól vehettem át a kulcsomat, mivel a buddy-m épp Norvégiában nyaral. Ez egy otthon problémás családból származó gyerekek számára, amikor odaértünk nyitva-tárva volt minden, sehol senki, úgy látszik tényleg jó a közbiztonság. Még szerencse hogy fel tudtam hívni Andreast, hogy itt vagyok, de üres a ház...hát, hogy mindjárt jön csak elfelejtette. Jött is egy furgonnal 20 perc múlva, a kocsi tele gyerekekkel, ölében egy foxi úgy vezet, nagyon laza, szimpatikus ember. Beinvitált az otthonba, átadta a kulcsaimat, kávéval kínált és közben elmesélte, hogy 7 gyermek él itt, 14-19 évesig. Mindig van velük egy felnőtt, innen járnak iskolába, illetve ha nagyon problémásak nem is kell nekik iskolába menni, mert még tanterem is van a házban. A nevelők hitvallása az, hogy itt el kell egy kicsit kényeztetniük a gyermekeket, kirándulásokkal, finom ételekkel, hiszen ez eddig úgysem adatott meg nekik. Hát nem semmi hangulat uralkodott a házban, volt szerencsém körbenézni, mindenük megvan, még külön dohányzó szoba is, vízipipával... A kertben vagy egy kis sufni tele bútorokkal, amiket kapnak, úgyhogy Andreas fel is ajánlotta, hogy vigyek nyugodtan bármit, ha hiányzik vmi a szobámból. :)
Ezután a kulcsokkal felszerelve mentünk a Rasmus Rask-hoz, a kolihoz, ahol a következő 4 hónapban lakni fogok. Könnyen odataláltunk, a város szélén van, de nem túl messze a várostól, a Lidl és az iskolám pedig még közelebb van, ez a lényeg úgyis. :) Próbáltuk megkeresni a lakásomat, több ember megkérdezése után sikerült is. Nagyon nagy ez a kolesz, sok kis lakás van, az út két oldalán. A dánok nagyon kedvesek, mosolygósak és segítőkészek és már látom, hogy nem szabad azzal kezdeni a beszélgetést, hogy: Do you speak English?, mert szinte kikérik maguknak, még a 65 éves néni is. Na szóval odataláltunk a feltételezett lakásomhoz, próbálok benyitni a mágneskulccsal nem megy... na lepergett előttem, ahogy az éjszakát a kocsiban töltöm Nórival. Egyszer csak jön egy srác, a nagy zörgésre felébredt. Mondom neki, én leszek a lakótársa, csak nem tudok bejönni, hát hamar kiderült, hogy azért mert ez nem az én lakásom, rossz a cím, viszont azon a papíron, amit a kulcsokkal kaptam azon más cím van. Így azt is megkerestük, ide be tudtunk jönni a kulccsal, elég sokkoló látvány fogadott: mindenhol ruha és sörösdoboz, cigiszag, a lakásban senki, egy re inkább az volt a gyanúm, hogy tényleg Colombo feleségével fogok együtt lakni. Szerencse, hogy a szobám kulccsal zárható így itt csak a friss festés illatát lehetett érezni. Becipeltük a kocsiból a cuccaimat, hát mit mondjak, nem nagyon látszott, hogy kikerült a rengeteg bugyrom, nem volt hiába az egy hétig tartó pakolás. Előkerült a lakótársam is, egy 18 éves dán lány, megilletődve elkezdett pakolni. A nap végére elfogadható rendet teremtett, én pedig elrendezkedtem.
Másnap bementünk a városközpontba, elég nagy, lehet sétálni eleget, no meg biciklizni, a dánok tekernek mint az őrült, a körforgalomban is van sáv a bicajosoknak, hát számomra félelmetes. Van a belvárosban minden bevásárlóközpont, múzeum, képtár, színház, mozi. Még állatkert is van, bár az egy kicsit kijjebb. Megnéztük Andersen szülőházát, ücsörögtünk egy közeli parkban. A városban virágfesztivál volt a hétvégén, és most árusították ki a virágokat, úgyhogy mindenki tolta kiskocsin a cserepes virágokat.
Egy pár kép Odenséről:
Régi házacskák a belvárosban, igazi skandináv romantika...
H. C. Andersen szülőháza
Ajándéktárgyat itt is mindenhol lehet kapni
Sok meseelőadás színhelye
Természetesen Andersen szobra
Park
A virágfesztivál a sétálóutcán
Ameddig a szem ellát bicikli...
Az iskolám
A lakásom
Nekem és Világutazó Vilinek is már most nagyon tetszik ez az ország! :)
Odensebe érve először egy Krakaagarden nevű helyre mentünk, ahol az ott dolgozó Andreastól vehettem át a kulcsomat, mivel a buddy-m épp Norvégiában nyaral. Ez egy otthon problémás családból származó gyerekek számára, amikor odaértünk nyitva-tárva volt minden, sehol senki, úgy látszik tényleg jó a közbiztonság. Még szerencse hogy fel tudtam hívni Andreast, hogy itt vagyok, de üres a ház...hát, hogy mindjárt jön csak elfelejtette. Jött is egy furgonnal 20 perc múlva, a kocsi tele gyerekekkel, ölében egy foxi úgy vezet, nagyon laza, szimpatikus ember. Beinvitált az otthonba, átadta a kulcsaimat, kávéval kínált és közben elmesélte, hogy 7 gyermek él itt, 14-19 évesig. Mindig van velük egy felnőtt, innen járnak iskolába, illetve ha nagyon problémásak nem is kell nekik iskolába menni, mert még tanterem is van a házban. A nevelők hitvallása az, hogy itt el kell egy kicsit kényeztetniük a gyermekeket, kirándulásokkal, finom ételekkel, hiszen ez eddig úgysem adatott meg nekik. Hát nem semmi hangulat uralkodott a házban, volt szerencsém körbenézni, mindenük megvan, még külön dohányzó szoba is, vízipipával... A kertben vagy egy kis sufni tele bútorokkal, amiket kapnak, úgyhogy Andreas fel is ajánlotta, hogy vigyek nyugodtan bármit, ha hiányzik vmi a szobámból. :)
Ezután a kulcsokkal felszerelve mentünk a Rasmus Rask-hoz, a kolihoz, ahol a következő 4 hónapban lakni fogok. Könnyen odataláltunk, a város szélén van, de nem túl messze a várostól, a Lidl és az iskolám pedig még közelebb van, ez a lényeg úgyis. :) Próbáltuk megkeresni a lakásomat, több ember megkérdezése után sikerült is. Nagyon nagy ez a kolesz, sok kis lakás van, az út két oldalán. A dánok nagyon kedvesek, mosolygósak és segítőkészek és már látom, hogy nem szabad azzal kezdeni a beszélgetést, hogy: Do you speak English?, mert szinte kikérik maguknak, még a 65 éves néni is. Na szóval odataláltunk a feltételezett lakásomhoz, próbálok benyitni a mágneskulccsal nem megy... na lepergett előttem, ahogy az éjszakát a kocsiban töltöm Nórival. Egyszer csak jön egy srác, a nagy zörgésre felébredt. Mondom neki, én leszek a lakótársa, csak nem tudok bejönni, hát hamar kiderült, hogy azért mert ez nem az én lakásom, rossz a cím, viszont azon a papíron, amit a kulcsokkal kaptam azon más cím van. Így azt is megkerestük, ide be tudtunk jönni a kulccsal, elég sokkoló látvány fogadott: mindenhol ruha és sörösdoboz, cigiszag, a lakásban senki, egy re inkább az volt a gyanúm, hogy tényleg Colombo feleségével fogok együtt lakni. Szerencse, hogy a szobám kulccsal zárható így itt csak a friss festés illatát lehetett érezni. Becipeltük a kocsiból a cuccaimat, hát mit mondjak, nem nagyon látszott, hogy kikerült a rengeteg bugyrom, nem volt hiába az egy hétig tartó pakolás. Előkerült a lakótársam is, egy 18 éves dán lány, megilletődve elkezdett pakolni. A nap végére elfogadható rendet teremtett, én pedig elrendezkedtem.
Másnap bementünk a városközpontba, elég nagy, lehet sétálni eleget, no meg biciklizni, a dánok tekernek mint az őrült, a körforgalomban is van sáv a bicajosoknak, hát számomra félelmetes. Van a belvárosban minden bevásárlóközpont, múzeum, képtár, színház, mozi. Még állatkert is van, bár az egy kicsit kijjebb. Megnéztük Andersen szülőházát, ücsörögtünk egy közeli parkban. A városban virágfesztivál volt a hétvégén, és most árusították ki a virágokat, úgyhogy mindenki tolta kiskocsin a cserepes virágokat.
Egy pár kép Odenséről:
Nekem és Világutazó Vilinek is már most nagyon tetszik ez az ország! :)
2011. augusztus 18., csütörtök
Indulááás!
Alig 4 hónapja derült ki, hogy az őszi félévemet Erasmus ösztöndíjjal Dániában tölthetem. Akkor nem hittem, hogy ilyen gyorsan elrepül a nyár... hát bizony hamar eltelt ez a pár hónap, és holnap indulunk!
Odense Dánia 3. legnagyobb városa, egyben Fyn sziget központja. 160 000 ezer lakosú, egyetemi város, nem hiába fogok én itt tanulni. :) Hans Christian Andersen a város leghíresebb szülöttje, de itt született még Carl Nielsen zeneszerző is, aki a száz koronásukon látható. A város szélén található az Odense-fjord.
Autóval tesszük meg a kb. 1300 km-t, hiszen Nóri pedig Koldingban fog tanulni :) így több mindent vihetünk, hát kicsit túl is lőttünk a célon, rengeteg cuccunk van, és én nem is mertem remélni, hogy tényleg befér, hogy mekkora csomagtere van a Toyotának! A tegnapi sikeres kocsiba való bepakolás után úgy megnyugodtam, hogy egész jól tudtam aludni.
A kora kelés után Hannoverig utazunk az első nap, Etap hotelben alszunk és remélhetőleg kipihenve tesszük meg az út második és egyben rövidebb felét Odenseig.
Odense Dánia 3. legnagyobb városa, egyben Fyn sziget központja. 160 000 ezer lakosú, egyetemi város, nem hiába fogok én itt tanulni. :) Hans Christian Andersen a város leghíresebb szülöttje, de itt született még Carl Nielsen zeneszerző is, aki a száz koronásukon látható. A város szélén található az Odense-fjord.
Autóval tesszük meg a kb. 1300 km-t, hiszen Nóri pedig Koldingban fog tanulni :) így több mindent vihetünk, hát kicsit túl is lőttünk a célon, rengeteg cuccunk van, és én nem is mertem remélni, hogy tényleg befér, hogy mekkora csomagtere van a Toyotának! A tegnapi sikeres kocsiba való bepakolás után úgy megnyugodtam, hogy egész jól tudtam aludni.
A kora kelés után Hannoverig utazunk az első nap, Etap hotelben alszunk és remélhetőleg kipihenve tesszük meg az út második és egyben rövidebb felét Odenseig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)