Odensebe érve először egy Krakaagarden nevű helyre mentünk, ahol az ott dolgozó Andreastól vehettem át a kulcsomat, mivel a buddy-m épp Norvégiában nyaral. Ez egy otthon problémás családból származó gyerekek számára, amikor odaértünk nyitva-tárva volt minden, sehol senki, úgy látszik tényleg jó a közbiztonság. Még szerencse hogy fel tudtam hívni Andreast, hogy itt vagyok, de üres a ház...hát, hogy mindjárt jön csak elfelejtette. Jött is egy furgonnal 20 perc múlva, a kocsi tele gyerekekkel, ölében egy foxi úgy vezet, nagyon laza, szimpatikus ember. Beinvitált az otthonba, átadta a kulcsaimat, kávéval kínált és közben elmesélte, hogy 7 gyermek él itt, 14-19 évesig. Mindig van velük egy felnőtt, innen járnak iskolába, illetve ha nagyon problémásak nem is kell nekik iskolába menni, mert még tanterem is van a házban. A nevelők hitvallása az, hogy itt el kell egy kicsit kényeztetniük a gyermekeket, kirándulásokkal, finom ételekkel, hiszen ez eddig úgysem adatott meg nekik. Hát nem semmi hangulat uralkodott a házban, volt szerencsém körbenézni, mindenük megvan, még külön dohányzó szoba is, vízipipával... A kertben vagy egy kis sufni tele bútorokkal, amiket kapnak, úgyhogy Andreas fel is ajánlotta, hogy vigyek nyugodtan bármit, ha hiányzik vmi a szobámból. :)
Ezután a kulcsokkal felszerelve mentünk a Rasmus Rask-hoz, a kolihoz, ahol a következő 4 hónapban lakni fogok. Könnyen odataláltunk, a város szélén van, de nem túl messze a várostól, a Lidl és az iskolám pedig még közelebb van, ez a lényeg úgyis. :) Próbáltuk megkeresni a lakásomat, több ember megkérdezése után sikerült is. Nagyon nagy ez a kolesz, sok kis lakás van, az út két oldalán. A dánok nagyon kedvesek, mosolygósak és segítőkészek és már látom, hogy nem szabad azzal kezdeni a beszélgetést, hogy: Do you speak English?, mert szinte kikérik maguknak, még a 65 éves néni is. Na szóval odataláltunk a feltételezett lakásomhoz, próbálok benyitni a mágneskulccsal nem megy... na lepergett előttem, ahogy az éjszakát a kocsiban töltöm Nórival. Egyszer csak jön egy srác, a nagy zörgésre felébredt. Mondom neki, én leszek a lakótársa, csak nem tudok bejönni, hát hamar kiderült, hogy azért mert ez nem az én lakásom, rossz a cím, viszont azon a papíron, amit a kulcsokkal kaptam azon más cím van. Így azt is megkerestük, ide be tudtunk jönni a kulccsal, elég sokkoló látvány fogadott: mindenhol ruha és sörösdoboz, cigiszag, a lakásban senki, egy re inkább az volt a gyanúm, hogy tényleg Colombo feleségével fogok együtt lakni. Szerencse, hogy a szobám kulccsal zárható így itt csak a friss festés illatát lehetett érezni. Becipeltük a kocsiból a cuccaimat, hát mit mondjak, nem nagyon látszott, hogy kikerült a rengeteg bugyrom, nem volt hiába az egy hétig tartó pakolás. Előkerült a lakótársam is, egy 18 éves dán lány, megilletődve elkezdett pakolni. A nap végére elfogadható rendet teremtett, én pedig elrendezkedtem.
Másnap bementünk a városközpontba, elég nagy, lehet sétálni eleget, no meg biciklizni, a dánok tekernek mint az őrült, a körforgalomban is van sáv a bicajosoknak, hát számomra félelmetes. Van a belvárosban minden bevásárlóközpont, múzeum, képtár, színház, mozi. Még állatkert is van, bár az egy kicsit kijjebb. Megnéztük Andersen szülőházát, ücsörögtünk egy közeli parkban. A városban virágfesztivál volt a hétvégén, és most árusították ki a virágokat, úgyhogy mindenki tolta kiskocsin a cserepes virágokat.
Egy pár kép Odenséről:
Nekem és Világutazó Vilinek is már most nagyon tetszik ez az ország! :)
Huhuuu!!
VálaszTörlésMinden nagyon szuper, már kommentelni is tudok :)